Gyerekkoromban, 5 és 8 éves korom között nevelőcsaládoknál éltem az Egyesült Államokban. 8 éves koromban helyzetek el anyukámnál, így nőttem fel végül Magyarországon a három fiú testvéremmel. Az Amerikában töltött évek alatt megtapasztaltam milyen szülők nélkül élni, de azt is megéltem milyen hatalmas ereje van a segítő szándékú embereknek. Ez a gyerekkori élmény határozta meg életemet, mélyebb empátiával fordulok azok felé, akiknek nehezebben indult a sorsuk.

Gimnazista koromban a barátaimmal együtt kezdtem el szervezni különböző karitatív akciókat (jótékonysági estek, gyermektábor, adománygyűjtések), viszont hosszú út vezetett odáig, amíg végül alapítványt hoztunk létre.

A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végeztem kommunikáció- és médiatudomány szakon, újságíróként szerettem volna társadalmi kérdésekkel foglalkozni.

Egyetem alatt gyakornokként és főállásban is dolgoztam, sok helyen megfordultam amíg végül tisztult az irány (National Geographic Magyarország – online, Lánchíd Rádió, Bárka Színház, Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség, EMMI Nemzeti Család és Szociálpolitikai Intézet, MTVA). A média, a PR világ és a közszféra után végül úgy döntöttem, hogy elvégzem a szociálpolitika mesterszakot az ELTE-n, mert szerettem volna mélyebben beleásni magam a gyermekvédelembe.

Eközben Vásáry Tamás karmester zongoraművésznek dolgoztam, mint személyi asszisztens és önkéntes tagja voltam a Kovács Orsolya által létrehozott Közel Hozzánk gyermekvédelmi kezdeményezésnek. Tamásban felmerült, hogy alapítványt hozzon létre, a Közel Hozzánk pedig – nem bejegyzett szervezet lévén – alapítvánnyá szeretett volna válni. Így összeültünk és együtt létrehoztuk a Vásáry Tamás Alapítványt 2017-ben, ami magába olvasztotta a Közel Hozzánk gyermekvédelmi programot. Az elmúlt évek tapasztalatait és megszerzett tudását így már egy irányba összpontosítom: nonprofit területen végzett gyermekvédelmi tevékenységekre. Az alapítványnál hivatalosan operatív vezetőként dolgozom, viszont számos egyéb feladatot is magamra vállalok. 🙂

“Ha ezt mi önkéntesek nem csináljuk meg, akkor senki nem csinálja meg”

Ádám nemcsak, hogy három éve önkéntes a Gyermekhíd Alapítványnál, de már egy kisfiú mentora is, emellett pedig a szervezet háttér munkáiban vesz részt, ha pedig van rá igény korrepetál. Ez alkalommal vele beszélgettünk arról, hogy miért jelentkezett hozzánk, milyen...

„Azért vagyunk itt, hogy bekötözzük a sebeket.”II.rész

Anita és Zita két éve önkéntesei a Gyermekhíd Alapítványnak. Nem csak egyszerre kezdték meg a munkát a szervezetnél, de még egy utcában is laknak. Szinte sorszerűen alakult a kapcsolatuk, a most már mentorált gyerekeikkel, Lillával és Petivel* is. Az ő tapasztalataik...

“Azért vagyunk itt, hogy bekötözzük a sebeket.” I.rész

Anita és Zita két éve önkéntesei a Gyermekhíd Alapítványnak. Nem csak egyszerre kezdték meg a munkát a szervezetnél, de még egy utcában is laknak. Szinte sorszerűen alakult a kapcsolatuk, a most már mentorált gyerekeikkel, Lillával és Petivel* is. Az ő tapasztalataik...

Néhány szó a gyermekbántalmazásról

Mélységesen elszomorít bennünket minden gyermekbántalmazás, a szolnoki kalandparkban történt eset kapcsán szeretnénk felhívni a figyelmet egy alapvető tényre: Egy gyermek azzal a feltételezéssel érkezik a világra, hogy rábízhatja magát a szülőre/gondozóra és bízhat...

„Egy apró gesztus is nagy hatással lehet rájuk” – kapcsolódástörténetek 3. rész

Minden önkéntes-mentorált kapcsolódásnak saját dinamikája van. Ebben a kötelékben az apró dolgoknak is nagy jelentősége lehet. Amikor elkíséred a gyereket iskolatársa szülinapi zsúrjára, az is hathat rá úgy, hogy végre elhiszi: igenis vannak olyan felnőttek, akikre...

„A fiú nem akarta magára hagyni az árva kutyát” – önkénteseink kapcsolódástörténetei 2.

„Szerettem volna tenni valamit a világért!” Közhelynek tűnik? Pedig még mindig nem mondják elegen! Önkéntesünk pánikbetegsége után jött rá arra, hogy ez lehet az egyik cél, ami értelmet adhat a létezésnek. A ráeszmélés után a szavakat gyorsan tettekre váltotta,...

„Amit kapok tőle, az felér egy teljes világgal” – önkénteseink kapcsolódástörténetei I.

Képzeljünk el egy kislányt, aki korábban nem bízott senkiben, sokszor dühvel reagált, nem hitt abban, hogy léteznek olyan emberek, akiket őszintén érdekel a sorsa! Most pedig lássunk magunk előtt egy olyan kamaszt, aki bölcs gondolatokat oszt meg, apró...

Csendes éj – így töltik az ünnepeket a gyermekotthonok lakói

A legtöbb ember számára a karácsony és a szilveszter egyet jelent a szeretet ünnepével, a családdal eltöltött minőségi idővel és a baráti kapcsolatok erősítésével. A gyermekotthonokban élők azonban ezt az időszakot is másképp élik meg, nem szaggatnak mézeskalács...

Nem „zacisok”, hanem gyerekek – a gyermekotthonok lakói megbélyegzéssel küzdenek

Sokan azt gondolják, hogy gyermekotthonba azok kerülnek, akik elveszítették a szüleiket, és nincsenek olyan rokonaik, akik befogadnák őket. Pedig valójában a mintegy huszonötezer állami gondoskodásban élő gyermeket zömmel olyan családokból emelték ki, ahol nem...

Felismerni és a helyén kezelni – Önkéntes képzés az érzelmi zsarolásról

Sokszor meg mernénk esküdni, hogy döntéseinket racionális, észérvek mentén hozzuk, legtöbbször azonban érzelmeinkké az utolsó szó, amikor egy meghatározó lépésre szánjuk el magunkat. Érzelmi alapú kapcsolataink erős köteléket, biztos fogódzkodót jelenthetnek számunkra...

Gyermekhíd Alapítvány © 2020

Gyermekhíd Alapítvány
1016 Budapest,
Naphegy tér 8.

gyermekhid@gyermekhid.hu
+36 (30) 896-04-51

Adószám:
18941469-1-42

Bankszámlaszám:
MagNet Bank 16200010 – 10073155

Adatvédelmi nyilatkozat