Sokan azt gondolják, hogy gyermekotthonba azok kerülnek, akik elveszítették a szüleiket, és nincsenek olyan rokonaik, akik befogadnák őket. Pedig valójában a mintegy huszonötezer állami gondoskodásban élő gyermeket zömmel olyan családokból emelték ki, ahol nem gondoskodtak róluk megfelelően.

Többféle útja lehet annak, ahogy egy gyerek állami gondoskodásba kerül. A szülői felügyelet megszüntetésének leggyakoribb oka, hogy a vér szerinti szülő nem tartja a kapcsolatot a gyermekével. Emellett előfordulhat az is, hogy a szülő a gyermeket súlyosan elhanyagolja, vagy ellene szándékos bűncselekményt követ el.

A gyermekvédelmi szakszolgálat ezekben az esetekben gondozási típus szerint ideiglenes elhelyezést vagy nevelésbe vételt választhat. Nevelésbevétel esetén a gyermekeket Magyarországon elsősorban nevelőszülőnél helyezik el, és ha erre nincs lehetőség, akkor kerülnek otthonba. A kiskorúak elhelyezésénél az is fontos szempont, hogy az egy családból érkezőket, testvéreket ne válasszák el egymástól.

Amikor kiemelik a gyerekeket megszokott környezetükből, az gyakran aktivál a szülőkben arra vonatkozó ígéreteket, hogy hamarosan újra együtt lesz a család, de a valóságban nem rendelkeznek azokkal a kompetenciákkal, hogy ez megtörténhessen.

Az ellátásban dolgozók ritkán találkoznak olyan gyerekekkel, akiket visszagondoznak a családjukhoz, mert a szülőknek többnyire nem sikerül stabilizálniuk életkörülményeiket. Ez hatalmas törést okoz a bizalomban, ami a gyerek élettörténetének részévé válik.

Amikor egy gyerek otthonba kerül, az egész világa megrendül. Ilyenkor új helyzethez kell alkalmazkodnia, új viselkedési mintákat kell elsajátítania, meg kell felelnie a szabályoknak, elvárásoknak. A rendszerbe kerülve olyan közösségbe kell beilleszkednie, amelynek tagjait korábban nem ismerte, ráadásul a bent lakó kortársak is nehéz terheket cipelnek, ezért a velük való kapcsolat kialakítása nem könnyű.

Az elhelyezés legtöbbször iskolaváltással is jár, az új osztályban pedig sokszor válnak kívülállókká az állami gondoskodásban élők különleges helyzetükből adódóan. A megbélyegzés általános a gyermekotthonok lakóinak életében: a gyerekek önmagukra gyakran zacisként hivatkoznak, az iskolában pedig a tanárok nincsenek felkészítve arra, hogyan kell kezelni ezeket a különleges élethelyzeteket. Az online oktatás idején például rendszeresen előfordult, hogy úgy vártak teljesítményt a gyerekektől, hogy az otthonokban még a megfelelő eszközök sem álltak rendelkezésükre, hogy elvégezzék a feladataikat.

Mivel a kirekesztettség sokszor erősíti a deviáns magatartási formákat, és a sorsközösség miatt a gyerekek is szívesebben barátkoznak egymás között, gyakran elszigetelődnek a többi osztálytárstól az iskolában.

Ha az osztályban probléma merül fel, a gyermekotthonokban élők gyakran válnak bűnbakká, például ha megjelenik a tetvesedés a közösségben, rögtön rájuk mutogatnak és előfordul, hogy emiatt kikerülnek az osztályból. Ilyenkor általában kevésbé nívós iskolába viszik át őket, ami tovább csökkenti az esélyeiket a boldogulásra.

Ugyanakkor a szakértők arra hívják fel a figyelmet, hogy a gyermekotthon stabilitást is hoz a gyerekek életébe, mert bejárnak az iskolába, vannak délutáni elfoglaltságaik, valamint megfelelő étkezéshez és ruhákhoz is hozzájutnak, amelyek korábban hiánycikkek voltak az életükben, ha elhanyagoló környezetben nőttek fel.

Emellett az is fontos, hogy a rendszerben nincsenek kitéve fizikai abúzusnak, és jó esetben érzelmi és verbális bántalmazásnak sem. Utóbbi azért ütközhet nehézségbe, mert sajnos a rendszerben dolgozók egy része nem elég szakképzett ahhoz, hogy megfelelő érzelmi támogatást nyújtson, ráadásul a megbecsültségük és a fizetésük is alacsony, ezért sok a pályaelhagyó, vannak akik korán kiégnek.

A gyermekotthonok zsúfoltsága sem könnyíti meg a nevelők dolgát, mert minél több gyerekre kell vigyázniuk, annál nehezebb értő, személyre szóló figyelemben részesíteni a gyermekotthonok lakóit.

A Gyermekhíd Alapítvány munkatársai ezeket a negatív hatásokat próbálják programjaik útján ellensúlyozni: megtanítják a gyerekeknek, hogyan érdemes különböző helyzetekben viselkedni és hogyan lehet biztonságos érzelmi kötődést kialakítani másokkal. Az alapelv az elfogadás, vagyis annak erősítése, hogy a gyermekotthonok lakói jó gyerekek, akik osztatlan figyelmet érdemelnek, a viselkedésük pedig alakítható.

A Gyermekhíd Alapítvány programjaiban olyan alapszükségleteket próbálnak betölteni, mint például az elismerés iránti igény és a válaszkészség, emellett az alap bizalmi sérüléseket, hiányokat, a világba vetett hitet is megpróbálják újraépíteni bennük. Az egyéni mentorált kapcsolatokban a legfontosabb az a specifikus figyelem, amit egy érett felnőtt mutat feléjük, aki be akar lépni a belső világukba, az így visszaépített bizalmat pedig tovább vihetik a gyerekek későbbi kapcsolataikra, kötődéseikre.

Gyermekhíd Alapítvány © 2020

Gyermekhíd Alapítvány
1016 Budapest,
Naphegy tér 8.

gyermekhid@gyermekhid.hu
+36 (30) 896-04-51

Adószám:
18941469-1-42

Bankszámlaszám:
MagNet Bank 16200010 – 10073155

Adatvédelmi nyilatkozat