Minden önkéntes-mentorált kapcsolódásnak saját dinamikája van. Ebben a kötelékben az apró dolgoknak is nagy jelentősége lehet. Amikor elkíséred a gyereket iskolatársa szülinapi zsúrjára, az is hathat rá úgy, hogy végre elhiszi: igenis vannak olyan felnőttek, akikre lehet számítani.
Mentorunk már gyerekkorában kapcsolatba került az önkéntességgel, a nagymamája is patronált állami gondoskodásban élőket. Gimnazistaként szervezett látogatásokat gyerekotthonokba, aztán a munka és a családalapítás messzebb sodorta őt ettől a missziótól, noha a gyerekek iránt érzett empátiája, törődése soha nem szűnt meg, és azt is tudta, hogy egyszer újra aktívan bekapcsolódhat a segítésbe. Néhány évvel ezelőtt találkozott a Gyermekhíd Alapítvány szakmai vezetőjével, Kovács Orsolyával, és alkalma nyílt részt venni a mentorképzésben.
A rá bízott kislány kedvesen fogadta önkéntesünket, amikor kiderült, hogy mostantól ő is foglalkozik vele, és az is rögtön látszott, hogy van benne kapcsolódásra való hajlam. A gyermekotthonok lakói számára ez különösen értékes képesség, mert vannak, akik a viszontagságos múltjuk miatt erre képtelenek.
A gyerek csak hétéves volt, amikor először találkoztak. „Szerintem könnyebb az, ha már kisgyerekként elkezdünk velük foglalkozni, és úgymond mellettünk lesznek kamaszok. Tinédzsernek lenni még nehezebb állami gondozottként. Nekem annyiból volt könnyebb a helyzetem, hogy a családban éppen volt hasonló korú gyerek, ezért nem volt számomra idegen ez a korosztály, és nagyon érzékeny voltam a mentoráltam világára” – meséli önkéntesünk, aki éppen ezért jól tudott a kislányhoz kapcsolódni, hiszen tudta, hogy mi az érdeklődési köre, milyen játékokat szeret, mit tarthat menőnek.
Azt, hogy a gyerekek konkrétan milyen változásokat köszönhetnek mentoraiknak, képtelenség pontosan visszavezetni, de az biztos, hogy amit az önkéntesekkel közösen megtapasztalnak, az jó hatással van az életükre.
„Nem mindig lehet pontosan tudni, hogy mi miért történik. A nagymamám patronáltja azt mondta, hogy amikor kikerült az állami gondozásból, akkor kezdetben ugyanúgy elszórta az összes pénzt, amit kapott, mint a legtöbben, amikor elhagyják az intézményt. Aztán eszébe jutott, amit a családunkban hallott a pénz beosztásáról, és ez sokat segített a későbbiekben neki. Megtapasztaltam, hogy akár egy apró gesztus, egy elejtett mondat is nagy hatással lehet rájuk” – teszi hozzá a mentor.
A lány, akivel kisgyerek kora óta foglalkozik, mára kamasszá vált, a gondolkodásmódja pedig nagyon érett lett, és érezhetően fontosak számára azok a felnőttek, akikhez kapcsolódhat.
„Szoktunk együtt nézni sorozatokat, és beszélgetünk a bennük lévő társadalmi, lelki, politikai vetületekről, mindenről, ami érdekli őt. Az is jó, hogy tudtam segíteni őt különböző helyzetekben. Például, amikor az egyik rokona, aki egy időre eltűnt, találkozni akart vele, megkért, hogy én is legyek ott. De egészen hétköznapi dolgokban is számíthat rám, például amikor kisebb volt, előfordult, hogy elkísértem az egyik osztálytársa szülinapi bulijába, mert még nem mehetett egyedül. És olyan is volt, hogy elvittem átszabatni egy ruhát, amit szeretett” – emlékszik vissza a mentor.
Önkéntesünk arra is rávilágít, hogy a gyermekvédelmi területen tevékenykedők és a gyermekotthonban élők világa nem vattacukorból van, sok nehézségen kell keresztülmennie a kapcsolódásnak ahhoz, hogy megerősödjön a kötelék. Az ő mentoráltját kezdetben nem lehetett megölelni, sőt még olyan is volt, hogy indoklás nélkül elzárkózott a találkozástól. Mára azonban minden megváltozott!
„Jó érzés, hogy segíthetek és fontos számomra a szeretetteli kapcsolódásunk. Türelmet és empátiát tanulok a mentorprogramban. Amellett, hogy jól érezzük magunkat együtt, a mentorság megerősíti bennem azt, hogyha rossz viselkedést tapasztalok, ne hibáztassak, hanem nézzek mögé, vajon mi lehet az oka! Ez a program segít a gyereknek megtanulni, hogy vannak az életben olyanok, akikre tényleg számíthat. Ahogy a legtöbb kamasz, az én mentoráltam is duzzog néha, de később kiderül, hogy minden pillanatra emlékszik, és ebből is látszik, hogy milyen fontos neki a közös élmény” – hangsúlyozza mentorunk.
Gyermekhíd Alapítvány © 2020
Legutóbbi hozzászólások