Minden önkéntes-mentorált kapcsolódásnak saját dinamikája van. Ebben a kötelékben az apró dolgoknak is nagy jelentősége lehet. Amikor elkíséred a gyereket iskolatársa szülinapi zsúrjára, az is hathat rá úgy, hogy végre elhiszi: igenis vannak olyan felnőttek, akikre lehet számítani.

Mentorunk már gyerekkorában kapcsolatba került az önkéntességgel, a nagymamája is patronált állami gondoskodásban élőket. Gimnazistaként szervezett látogatásokat gyerekotthonokba, aztán a munka és a családalapítás messzebb sodorta őt ettől a missziótól, noha a gyerekek iránt érzett empátiája, törődése soha nem szűnt meg, és azt is tudta, hogy egyszer újra aktívan bekapcsolódhat a segítésbe. Néhány évvel ezelőtt találkozott a Gyermekhíd Alapítvány szakmai vezetőjével, Kovács Orsolyával, és alkalma nyílt részt venni a mentorképzésben.

A rá bízott kislány kedvesen fogadta önkéntesünket, amikor kiderült, hogy mostantól ő is foglalkozik vele, és az is rögtön látszott, hogy van benne kapcsolódásra való hajlam. A gyermekotthonok lakói számára ez különösen értékes képesség, mert vannak, akik a viszontagságos múltjuk miatt erre képtelenek.

A gyerek csak hétéves volt, amikor először találkoztak. „Szerintem könnyebb az, ha már kisgyerekként elkezdünk velük foglalkozni, és úgymond mellettünk lesznek kamaszok. Tinédzsernek lenni még nehezebb állami gondozottként. Nekem annyiból volt könnyebb a helyzetem, hogy a családban éppen volt hasonló korú gyerek, ezért nem volt számomra idegen ez a korosztály, és nagyon érzékeny voltam a mentoráltam világára” – meséli önkéntesünk, aki éppen ezért jól tudott a kislányhoz kapcsolódni, hiszen tudta, hogy mi az érdeklődési köre, milyen játékokat szeret, mit tarthat menőnek.

Azt, hogy a gyerekek konkrétan milyen változásokat köszönhetnek mentoraiknak, képtelenség pontosan visszavezetni, de az biztos, hogy amit az önkéntesekkel közösen megtapasztalnak, az jó hatással van az életükre.

„Nem mindig lehet pontosan tudni, hogy mi miért történik. A nagymamám patronáltja azt mondta, hogy amikor kikerült az állami gondozásból, akkor kezdetben ugyanúgy elszórta az összes pénzt, amit kapott, mint a legtöbben, amikor elhagyják az intézményt. Aztán eszébe jutott, amit a családunkban hallott a pénz beosztásáról, és ez sokat segített a későbbiekben neki. Megtapasztaltam, hogy akár egy apró gesztus, egy elejtett mondat is nagy hatással lehet rájuk” – teszi hozzá a mentor.

A lány, akivel kisgyerek kora óta foglalkozik, mára kamasszá vált, a gondolkodásmódja pedig nagyon érett lett, és érezhetően fontosak számára azok a felnőttek, akikhez kapcsolódhat.

„Szoktunk együtt nézni sorozatokat, és beszélgetünk a bennük lévő társadalmi, lelki, politikai vetületekről, mindenről, ami érdekli őt. Az is jó, hogy tudtam segíteni őt különböző helyzetekben. Például, amikor az egyik rokona, aki egy időre eltűnt, találkozni akart vele, megkért, hogy én is legyek ott. De egészen hétköznapi dolgokban is számíthat rám, például amikor kisebb volt, előfordult, hogy elkísértem az egyik osztálytársa szülinapi bulijába, mert még nem mehetett egyedül. És olyan is volt, hogy elvittem átszabatni egy ruhát, amit szeretett” – emlékszik vissza a mentor.

Önkéntesünk arra is rávilágít, hogy a gyermekvédelmi területen tevékenykedők és a gyermekotthonban élők világa nem vattacukorból van, sok nehézségen kell keresztülmennie a kapcsolódásnak ahhoz, hogy megerősödjön a kötelék. Az ő mentoráltját kezdetben nem lehetett megölelni, sőt még olyan is volt, hogy indoklás nélkül elzárkózott a találkozástól. Mára azonban minden megváltozott!

„Jó érzés, hogy segíthetek és fontos számomra a szeretetteli kapcsolódásunk. Türelmet és empátiát tanulok a mentorprogramban. Amellett, hogy jól érezzük magunkat együtt, a mentorság megerősíti bennem azt, hogyha rossz viselkedést tapasztalok, ne hibáztassak, hanem nézzek mögé, vajon mi lehet az oka! Ez a program segít a gyereknek megtanulni, hogy vannak az életben olyanok, akikre tényleg számíthat. Ahogy a legtöbb kamasz, az én mentoráltam is duzzog néha, de később kiderül, hogy minden pillanatra emlékszik, és ebből is látszik, hogy milyen fontos neki a közös élmény” – hangsúlyozza mentorunk.

“Ha ezt mi önkéntesek nem csináljuk meg, akkor senki nem csinálja meg”

Ádám nemcsak, hogy három éve önkéntes a Gyermekhíd Alapítványnál, de már egy kisfiú mentora is, emellett pedig a szervezet háttér munkáiban vesz részt, ha pedig van rá igény korrepetál. Ez alkalommal vele beszélgettünk arról, hogy miért jelentkezett hozzánk, milyen...

„Azért vagyunk itt, hogy bekötözzük a sebeket.”II.rész

Anita és Zita két éve önkéntesei a Gyermekhíd Alapítványnak. Nem csak egyszerre kezdték meg a munkát a szervezetnél, de még egy utcában is laknak. Szinte sorszerűen alakult a kapcsolatuk, a most már mentorált gyerekeikkel, Lillával és Petivel* is. Az ő tapasztalataik...

“Azért vagyunk itt, hogy bekötözzük a sebeket.” I.rész

Anita és Zita két éve önkéntesei a Gyermekhíd Alapítványnak. Nem csak egyszerre kezdték meg a munkát a szervezetnél, de még egy utcában is laknak. Szinte sorszerűen alakult a kapcsolatuk, a most már mentorált gyerekeikkel, Lillával és Petivel* is. Az ő tapasztalataik...

Néhány szó a gyermekbántalmazásról

Mélységesen elszomorít bennünket minden gyermekbántalmazás, a szolnoki kalandparkban történt eset kapcsán szeretnénk felhívni a figyelmet egy alapvető tényre: Egy gyermek azzal a feltételezéssel érkezik a világra, hogy rábízhatja magát a szülőre/gondozóra és bízhat...

„Egy apró gesztus is nagy hatással lehet rájuk” – kapcsolódástörténetek 3. rész

Minden önkéntes-mentorált kapcsolódásnak saját dinamikája van. Ebben a kötelékben az apró dolgoknak is nagy jelentősége lehet. Amikor elkíséred a gyereket iskolatársa szülinapi zsúrjára, az is hathat rá úgy, hogy végre elhiszi: igenis vannak olyan felnőttek, akikre...

„A fiú nem akarta magára hagyni az árva kutyát” – önkénteseink kapcsolódástörténetei 2.

„Szerettem volna tenni valamit a világért!” Közhelynek tűnik? Pedig még mindig nem mondják elegen! Önkéntesünk pánikbetegsége után jött rá arra, hogy ez lehet az egyik cél, ami értelmet adhat a létezésnek. A ráeszmélés után a szavakat gyorsan tettekre váltotta,...

„Amit kapok tőle, az felér egy teljes világgal” – önkénteseink kapcsolódástörténetei I.

Képzeljünk el egy kislányt, aki korábban nem bízott senkiben, sokszor dühvel reagált, nem hitt abban, hogy léteznek olyan emberek, akiket őszintén érdekel a sorsa! Most pedig lássunk magunk előtt egy olyan kamaszt, aki bölcs gondolatokat oszt meg, apró...

Csendes éj – így töltik az ünnepeket a gyermekotthonok lakói

A legtöbb ember számára a karácsony és a szilveszter egyet jelent a szeretet ünnepével, a családdal eltöltött minőségi idővel és a baráti kapcsolatok erősítésével. A gyermekotthonokban élők azonban ezt az időszakot is másképp élik meg, nem szaggatnak mézeskalács...

Nem „zacisok”, hanem gyerekek – a gyermekotthonok lakói megbélyegzéssel küzdenek

Sokan azt gondolják, hogy gyermekotthonba azok kerülnek, akik elveszítették a szüleiket, és nincsenek olyan rokonaik, akik befogadnák őket. Pedig valójában a mintegy huszonötezer állami gondoskodásban élő gyermeket zömmel olyan családokból emelték ki, ahol nem...

Felismerni és a helyén kezelni – Önkéntes képzés az érzelmi zsarolásról

Sokszor meg mernénk esküdni, hogy döntéseinket racionális, észérvek mentén hozzuk, legtöbbször azonban érzelmeinkké az utolsó szó, amikor egy meghatározó lépésre szánjuk el magunkat. Érzelmi alapú kapcsolataink erős köteléket, biztos fogódzkodót jelenthetnek számunkra...

Gyermekhíd Alapítvány © 2020

Gyermekhíd Alapítvány
1016 Budapest,
Naphegy tér 8.

gyermekhid@gyermekhid.hu
+36 (30) 896-04-51

Adószám:
18941469-1-42

Bankszámlaszám:
MagNet Bank 16200010 – 10073155

Adatvédelmi nyilatkozat