A kis körben mindenki izgatottan várja, mi következik. „Milyen problémákkal, nehezen kezelhető szituációkkal találkoztatok a gyermekekkel töltött idő alatt, amelyeket szívesen megosztanátok velünk?” —hangzik a kérdés és az egyik résztvevőnek már eszébe is jut valami, bár nem biztos magában. Úgy érzi olyan problémával került szembe, amelyet önállóan kellene megoldania, tart tőle, hogy ő kezelte rosszul a helyzetet. A pszichológus azonban megnyugtatja, hogy pontosan az ilyen dilemmák feltárására, a bizonytalanság feloldására szerveződnek ezek az alkalmak. A következő három perceben önkéntesünk már felszabadultan meséli el tapasztalatait egy gyermekeknek szervezett pályaorientációs rendezvényről, ahol a programok tökéletes lefolyásában kellett volna segédkeznie. Rosszul érintette, hogy feladatának nem tudott maximálisan eleget tenni, mert az egyik gyermek mindenhová vele tartott. A kislány nem töltött elég időt tásaival, a programokon nem vett részt, inkább a szervezésben szeretett volna segédkezni a problémát felvető önkéntesnek.
Mit kell tennünk ilyenkor? A gyermek elsődleges igényeit elégítsük ki, maradjunk vele, tegyünk úgy, ahogy szeretné, vagy inkább érjük el, hogy barátaival beszélgessen, szórakozzon? Értessük meg vele, hogy a rendezvény előadásain való részvétel hasznos számára? Az önkéntesben felmerült kérdésekre —miután a körből kifordul, hogy a többiektől érkező reflexiókra csak azokat követően reagálhasson— sok nagyszerű válasz és vélemény érkezik. Személyes történetek, új nézőpontok bukkannak fel, amelyek egyre több megoldás és kezelési módszer megvitatására adnak lehetőséget. A kislány viselkedésének okai is feltárulnak. A pszichológus szerint a gyermek különleges helyzetében keresendő a viselkedés miértje. A rendezvény előtt hazaköltözhetett a gyermekotthonból, elhagyva azt a közeget, amelyben eddig élt. Úgy érezhette, hogy cserbenhagyta barátait, azokat az embereket, akik fontos szereplői voltak eddigi életének. Az okokat ismerve lehetséges megoldások sora fogalmazódik meg a résztvevőkben. Ismeretlen szituációtól való idegenkedés esetén hasznos lehet megtenni az első lépést, amolyan közvetítő szerepben megpróbálni kapcsolatot teremteni a gyermekek között.
Egy felnőtt társaságában talán könnyebben feloldódott volna a kislány, és idővel túl tudott volna lépni szorongásán. Az önkéntes oldaláról, aki minél jobban szerette volna elvégezni feladatát talán hatékonyabb lett volna, ha nem ragaszkodik annyira terveihez, rugalmasan kezeli a felmerülő problémát és megpróbálja a legjobbat kihozni magából és a szituációból, nem idegeskedik a számára váratlan fordulatok miatt. Talán célravezető lehet az is, ha nyíltan beszélünk a gyermekekkel. Mi az oka annak, hogy így viselkedik, miért van szívesebben velünk, mint barátaival, mitől tart? A közös idő megteremtése, az érett odafordulás, amelyen keresztül érzi, hogy felnőttként, egyenlő félként kezelik és a probléma gyökereinek feltárása rengeteget segíthet bármely fellépő nehézség esetén.
A hallottak után, visszafordulva a körbe egy kis megnyugvás látszik az esetet említő önkéntes arcán. Kissé viccesen megjegyzi, „hogy ez nekem miért nem jutott eszembe?” Az ilyen pillanatok miatt érdemes ellátogatni a pszichológus által irányított esetmegbeszélésekre, hiszen sokszor saját nézőpontunktól nem tudunk elvonatkoztatni, nem látjuk tisztán mivel is állunk szemben. Felfokozott érzelmeink, érintettségünk miatt gyakran nem vesszük észre a kézenfekvő, logikus megoldásokat, ezért az egyik legfontosabb, hogy merjük kikérni mások véleményét, ne féljünk elmesélni helyzetünket egy kívülálló, objektív félnek.
A Vásáry tamás Alapítvány majdnem minden programjának alapját adják az önkéntesek. Általuk jöhetett létre az Együtt Tanulás, a Pályakísérés és a Mentor program is. Nagyon fontos tehát, hogy folyamatos visszajelzést kapjanak munkájukról, ugyanakkor tájékoztassák is a gyermekotthonok nevelőit a gyermekek fejlődéséről és problémáiról, az Alapítvány által szervezett tevékenységekről. Elengedhetetlen, hogy szoros kapcsolatban álljanak, bízzanak egymásban és hatékonyan, gyorsan tudjanak reagálni a fellépő nehézségekre. A félévente háromszor megrendezett intervíziók a fent leírtak szerint zajlanak, mindig jó hangulatban. Ezeken az alkalmakon lehetőség nyílik a csapat erősítésére, a hatékonyság javítására, a dilemmák feltárására. Az Alapítvány szeretné önkénteseit arra sarkallni, hogy a három alkalomból minimum kettőn részt vegyenek, hiszen ez nemcsak számukra nyújthat segítséget, hanem olyan ötletekkel állhatnak elő, amelyek sokat jelenthetnek a többi résztvevőnek. Amennyiben mégsem sikerül megoldaniuk a részvételt, az Alapítvány csapata biztosít számukra személyes beszélgetéseket is, amely során ki lehet védeni a lehetségesen fellépő, egyre elmélyülő szorongásokat, kérdéseikre szakszerű választ kaphatnak egy tapasztalt pszichológustól.
Leszkovszki Emma
Gyermekhíd Alapítvány © 2020