Így hozd közelebb a pályaválasztás kérdését!

Körben ülünk, esetleg fekszünk, guggolunk, hasalunk, ki hogy szereti. Az alapítvány mai útmutató tréningje abban hivatott segíteni a gyermekotthonokban nevelkedő kicsiknek és nagyobbaknak, hogy megtalálják érdeklődési körüket, elkezdjen körvonalazódni bennük, hogy mivel szeretnének majd foglalkozni. A kisebbek első feladata, hogy csoportokba szerveződve kérdőívek segítségével derítsék ki az utca népének foglalkozását. A gondosan összeállított kérdéssorok a munkakörön, és a pozícióhoz elvégzendő tanulmányokon kívül arra keresik a választ, hogy a megkérdezettek mit szeretnek munkájukban és mi az, amin szívesen változtatnának. A feladat ismertetése után rögtön akad olyan önként jelentkező, aki bár még kicsi, de mindenképpen részt akar venni a fenti feladatban. Nincs mit tenni, az egész bagázs kiszabadul az utcára egy-egy felnőtt kíséretében. Három gyerekkel, és az egyik önkéntessel én is elindulok, hogy mindent a gyerekekre bízva megkeressük az lelkes válaszadókat. Némi bizonytalankodás után meg is van az első kiszemelt, egy idősebb férfi. Felmerül a kérdés, hogy a nyugdíjas éveiben járó úrtól mégis mit kellene kérdezniük. Miután tisztázzuk, hogy a jelentől azért el tudunk rugaszkodni, a bácsi biztosan szívesen beszámol arról, hogy mit dolgozott azelőtt, már könnyebben megy a beszélgetés. Az utolsó kérdésünk az első vállalkozó szellemű alanyunktól, hogy mit tanácsolna a mostani gyerekeknek a tanulmányok és a pályaválasztás kapcsán. „Tanulni, tanulni, tanulni!” – hangzik a határozott válasz, amelyet mindenki gyorsan le is ír a papírjára. A következő két válaszadót már nem csak úgy véletlenszerűen, hanem szigorú szabályok mentén választjuk ki. Elsőszámú szabály: legyen kutyája, akiben a kérdések feltétele közben gyönyörködni lehet, illetve simogatni tudunk. Második szabály nincs, ez az egy azonban felülírhatatlan.

A továbbiakban két fiatal hölgyet kérdezünk jelenlegi foglalkozásáról, az adatfelvétel egyre gördülékenyebben megy a két fiúnak és a kislánynak, még akkor is, ha a komoly interjút néha megszakítja egy kis kutyasimogatás és játék. A megszólított marketinges és könyvelő érdekes és használható információkkal szolgál arról, hogy mi teszi ki életük legnagyobb részét és mindketten hasonló tanáccsal látják el a három gyereket. Arra bíztatják őket, hogy olyan hivatást válasszanak, ami érdekli őket, amit örömmel és lelkesedéssel tudnak végezni, bármi legyen is az.

Lassan mindenki megérkezik a mozgalmas feladatot elvégezve. Miután megbeszéljük a tapasztalatokat kisebb káosz alakul ki, amelyet gyorsan orvosolni kell a gyerekek által lefektetett szabályok segítségével. „Senki ne beszéljen bele a másik mondandójába”, „Mindenki vigyázzon a másik testi épségére” – hangzanak a jobbnál jobb ötletek. A fentiek ünnepélyes elfogadása után kezdődhet a fejlesztő játékok sora, amelyek megoldásához kellő önismeret és odafigyelés szükséges. Szóba kerültek a gyerekek legnagyobb erősségei, amelyre nagyon büszkék, és azok a tulajdonságok is, amelyeken változtatni szeretnének. Az is kiderült, hogy mit vinnének magukkal a gyerekek a holdra, ha csak három dolgot foghatnának meg hirtelen. A kedvenc válaszom erre az „ágyikóm” volt.

A munka után jöhet a jól megérdemelt pihenés és persze a Pizza. A gyerekek egy szempillantás alatt eltűnnek a teremből és jókedvűen pusztítják el az összes idő közben megérkezett finomságot.

Szerző: Leszkovszki Emma

További írásaink »